Ha a játék kedvéért szavakban szeretnénk a közelmúlt két napját összefoglalni, a kérdéses két napra Marczika Bonsai Stúdió helyett - átmenetileg - felvettük volna a Marczika Bonsai Stúdium nevet. Képletesen most mi ültünk iskolapadba és Koji Hiramatsu segítségével és iránymutatásaival igyekeztünk tanulni és persze bonsait alakítani. A vele töltött idő és párbeszéd eredményeként gondoltuk megosztunk veletek pár gondolatot...
A két nap alatt jó néhány bonsai rendbe lett téve vagy épp csak megigazítva. Mindenki dolgozott és mindig valamit éppen csinált. Egyszóval a tanulás gyakorlati útját jártuk. Jelen esetben három növényről fogunk írni. Az egyik amit Sándor alakított - egy Juniperus chinensis ‘Itoigawa’ pre bonsai, a másik amit Bálint alakított - egy Picea abies yamadori és amit Koji alakított - egy Juniperus chinensis ‘Itoigawa’ pre bonsai.

A Koji által alakított pre bonsai egy viszonylag nehéz eset volt. Némileg adta magát a fa szerkezete és állapota, de nem olyan egyértelműen. Először is szükség volt egy megfelelően szakavatott - jó értelemben vett - rutinnal rendelkező un. deadwood alakításra, amit le kellett kövessen az ágrendszer teljes újragondolása. Koji példaértékű odaadással kezelte a fa minden hibáját és problémáját. A fának nem csak jobb megjelenést adott korábbi állapotánál, de megadta a hosszútávú fejlődés és a továbbalakíthatóság minden feltételét a növénynek.

 

Abból a magasságból fotózva/nézve az egyébként (jelenleg) 30cm magas - kifu méretű borókát melyben általában látunk egy ilyen növényt akár kiállításon, akár kertben; esztétikai értelemben egy viszonylag egyszerű képet kapunk a lombkoronáról.

A részletek azonban abból a magasságból látszanak igazán szépen, melyben a növényt fő nézőpontjának megfelelően illene ebben a méretkategóriában szemlélni. Ebből a pontból azonnal értelmet nyer az összes ágszint és a hátsó ágak, stb...

Az alakítás jelenlegi állapotát érdemes jobban szemügyre venni. Oldal nézetből látszólag van két élesen elváló rész, mely nem mutatja azt az egységet, melyet elvárnánk egy bonsai lombkoronától. Azonban a fa megoldása mégis figyelemre méltó. Mégpedig azért, mert nem történt kegyes csalás, nem történt kompromisszum az ágak elrendezésében csak azért, hogy most ebben a pillanatban már kompakt legyen minden. A drótozás és alakítás a jelenlegi lehetőségeket figyelembe véve úgy alakult, hogy a jövőben a bonsai csúcsát is kompromisszumok nélkül lehessen megoldani, de addig is a fő nézőpont felől rendben legyen a látvány.

Felülről nézve a fát látszik az is, hogy a lombkorona térbeli kiterjedése hogyan alakulhat a dúsulást követően. Az arányok a fa bonsai stílusához és méretkategóriájához, a törzsvastagsághoz és a tálhoz egyszerűen követendő példaként szolgálnak.

A boróka hátoldala érzékelteti, hogy a hátsó ág miért képes teret adni az elölnézetnek és miért nem zavarja optikailag a térhatást...

Apróság:
A (bal)oldalnézet, melyen csak deadwood rész látható élő ágak nélkül, ugyanolyan részletesen kimunkált mint elölnézetből. Ugyanakkor nincsen túlcsinálva, nem veszett el a részletekben a fafaragás, összhangban van az élő részekkel.

A Sándor által alakított Juniperus chinensis ‘Itoigawa’ pre bonsai shohin alapanyagnak volt nevelve. Roppant mozgalmas törzs és dús ágrendszer jellemezte, de mégsem arra felé mentek a dolgok, hogy ezt kihasználhassuk. A mozgalmas törzs inkább egy mozgalmas deadwood - shari alapja lett és az ágak kisebb hányadából épült fel egy szinte újrainduló ágrendszer. A mester átmenet nélkül vágta le a felesleget konkáv bonsai ollóval - időt sem hagyva a meglepődésre. A jelenleg 14cm magas frissen alakított növény vélhetően (kb) 17-18cm magas shohin bonsaiként teljesedik ki.

A boróka oldalnézete. Tulajdonképpen pár ágból van megoldva a lombkorona szerkezete. A finomabb részleteket ezután, az újabb növekedések után lehet majd drótozni. A növény jól lett elindítva azon az úton, hogy a szerkezet - a leglényegesebb részek mindig rendben lehessenek.

A Bálint által alakított növény egy yamadoriból származó Picea abies volt. Mint a többi növény esetében is, itt is Koji Hiramatsu instrukcióival indult az alakítás. A fő gondolatok mentén átbeszéltük a fát aztán kezdődhetett a megvalósítás. A növény eleve viszonylag kevés és elnyúlt ágakkal rendelkezett. Ezekből kellett dolgozni.

Az ágak a lehetőségekhez képest közel kerültek a törzshöz. A kevésnek bizonyuló ágaknak és hajtásoknak még sokat kell sűrűsödniük és különösen a korona felső része igényel jelentős növekedést. Az alap ágrendszer viszont már adott, a deadwoodként készült jinek megvannak, egy átültetést követően már pereghet is az idő a növénnyel ami a sűrűsödéshez vezet...

A yamadori Picea abies oldalnézete...

Hátulnézet...

See you soon Koji Hiramatsu!